Folyamatos változások. Elfogadod, vagy tiltakozol?

Nagyon fontos hogyan dolgozzuk fel az életünkben bekövetkezett változásokat.

Akkor, amikor a weboldal létrehozásának gondolata felmerült bennem, irodában dolgoztam. Lányom és vejem külföldön éltek. Viszonylag átlagos életet éltem, a gyermekeim felnőttek és az volt a legnagyobb gondom, hogy felkészüljek arra, hogy a felszabadult időmet hasznossá tegyem.

Aztán a nők negyvenéves szolgálati idejének megszerzése előtt négy évvel egyik napról a másikra munkanélkülivé és főállású álláskeresővé váltam.

A számlákat és a tartozásokat ki kellett fizetni, irodai munka nem adódott, ezért vállaltam el a három műszakos operátori állást 50-60 km távolságra az otthonomtól. Az akkor 82 éves édesanyám combnyaktörést szenvedett, ápolásra szorult, fiam az alkohol szeretete miatt egy külön fejezetet igényel, haláleset a családban……stb…Soroljam? A változások folyamatosan jöttek, egyre nagyobb megterhelést jelentettek számomra.

Azt hiszem nagyon jól tettem, hogy tiltakozás helyett elfogadtam a változásokat és a fölösleges kérdésekkel nem foglalkoztam, azokkal, hogy miért, és ki a hibás, miért történhetett, mi  az oka, hanem minden esetben a megoldásokat kerestem. A komolyabb fordulatok életmód váltást is hoztak az életemben, igyekeztem alkalmazkodni az adott helyzethez, folyamatos döntések és felelősségvállalás elé állítva magamat. A család, a barátok de főleg a pozitív gondolkodás segítettek a veszteségek feldolgozásában. Ennek köszönhetően nem lettem depressziós, illetve a pánikrohamok is elkerültek.

Te hogyan dolgozod fel, ha nemszeretem helyzetekbe kerülsz? Te is úgy vagy vele, mint a Gazdálkodj okosan társasjátékban: ha kiállítanak, várod, hogy újból hatost dobj és újra beállsz játszani? Én így gondolkodom.

Sokat segítettek a régi tapasztalataim, akármilyen nehézség adódott mindig fel tudtam állni, ezért képesnek éreztem magam újra és újra, talpon maradni. A tapasztalatok egyre magabiztosabbá tettek.

Minden esetben feltettem magamnak a kérdést, mi az, ami nagyon bánt, és mi az, amivel jobbítani tudok a helyzeten. Az általam legjobbnak vélt válasz kiválasztása után már csak a megoldáson járt az eszem. Azért hagytam magamnak egy kis időt a szomorúságra is, de nem engedtem meg magamnak azt a luxust, hogy elhatalmasodjon rajtam az önsajnálat. Pozitívan gondolkodtam, de azt nem jelentette, hogy a fejemet a homokba dugjam, és várjam lesz, ami lesz. Amikor már kisírtam magam és szinte fizikálisan is éreztem a veszteség fájdalmát terveket kovácsoltam. Ez történt a munkanélkülivé válásom alkalmával. Önéletrajzíró könyveket, videókat néztem, folyamatosan önéletrajzokat, motivációs leveleket írtam. Bár nem sok sikerrel jártam, a célomat elértem, nem kellett gyógyszereket szednem, hanem hasznosan foglaltam el magam. Munkát is találtam, bár nem az elképzeléseimnek megfelelőt. A fő célom az volt, hogy ép testtel és lélekkel éljem át a változásokat.

Hajlandó voltam pénzt áldozni, hogy képezzem magam. Hiszem, hogy azt vonzom be az életembe, amiről sokat gondolkodom, beszélek, ezért az éppen aktuális teendőimmel foglaltam le magam és kerültem a társalgást a fájó, kellemetlen helyzetekről.

Hogy állsz az elvárásaiddal, elképzeléseiddel? Hogyan éled meg, ha nem úgy alakulnak a dolgaid, mint ahogy szeretnéd?

Ez az egyik sarkalatos pont. Vannak olyan esetek, hogy bármit teszel, nem tudsz változtatni a múltbeli eseményeken. Ilyen lehet egy baleset, haláleset stb. A feldolgozás kezdete a helyzet elfogadásával kezdődhet. A tiltakozás, a hibáztatás, a folyamatos panaszkodás csak ront a helyzeten. Ami segíthet az, hogy lekötöd magad értelmes elfoglaltságokkal.

Apósom közel egy éve meghalt. Anyósom hihetetlen akaraterőt mutatott. Számomra példa értékkel bír, ahogy a napjait élte, éli. Takarítással, bevásárlással, néha főzéssel foglalja el magát. Üres perceiben olvas, felnőtteknek szóló színezőkönyvet színez, számkód rejtvényt fejt. Beiratkozott a könyvtárba, rengeteget olvas, beiratkozott a könyvtárba, rendezvényekre is el-elmegy. Hasznosan foglalja el magát, a szabad idejét. Természetesen mi sem hagyjuk magára. Néha beszélgetünk a fájó pontokról, de nem ez teszi ki a mindennapjait.

És most egy kicsit a pozitív változásokról is essen szó. Ezekben a helyzetekben nemhogy tiltakoznánk, hanem alig tudjuk kivárni a pillanatot, hogy eljöjjön. Példaként említem a nyugdíjazást. Alig várja az ember, hogy nyugdíjas lehessen, aztán pár hónap elteltével már másként látjuk a helyzetet. Hiányozni kezdenek a megszokott beidegződések, először a munkatársak, aztán a munkahely is.

Az unoka születése mekkora öröm, az életünk menetét teljesen felfordítja, sose lesz már a régi. Ez is egy bizonyos elfogadást kíván.

Kiváncsi lennék rá, hogy kedves olvasóm a te életedben felmerült változásokat, konfliktusokat hogyan oldod, oldottad meg. Ha van kedved és időd írd meg nekem, akár privátban az info@jokondiban-nyugalomban.hu e-mail címre.

Azok a lépések, amelyek segítségével gyors és tartós eredmény várható a jó kondíció és nyugalom eléréséhez itt találod >>>: Töltsd le és alkalmazd a tippeket, tanácsokat! Ajándékba kapsz még 154 pozitív megerősítést tartalmazó kártyát is!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük