Unod már? Eleged van belőle?

Avagy, miért akarod bizonyítani, hogy jó vagy?

….gondolatébresztő a megfelelésről….

Folyamatos elvárások között élünk. Kisgyerekként kezdődik, aztán egész életünk erről szól.

Mindenki szereti, ha róla a visszajelzések pozitívak. Voltak és ma is vannak szülők, nevelők, tanárok, akik megkövetelik a rend, a fegyelem és a tisztelettudó magatartást. Mértékletesen ez nagyon helyén való, azonban a túlzottan szigorú nevelés sokszor visszaüt. A gyereket ellenállóvá teszi. Ez vonatkozik arra is, amikor megszégyenítéssel akarnak nevelni. Azokról a gyerekekről nem is beszélve, akiktől azt várják, hogy valamelyik szülőjének az álmát valósítsa meg. A legdurvább, ha a szeretet megvonásával próbálnak hatni a gyerekre. Ez nagyon káros, de igen hatásos.

A gyermekkori élmények aztán rányomják a bélyeget egész életükre. Azt kéne érezni, hogy elég jók. De mivel másként éreznek eluralkodik a szorongás, az elégedetlenség, a rossz közérzet, sőt még betegség is.

Felnőtt korban is eluralkodik rajtuk az értéktelenség érzése. Az ilyen emberek szeretik magukat, önutálattól szenvednek. A tévé, az újságok és az internet is felerősíti bennük ezt az érzést, hogy velük valami nincs rendben, mert nem elég fiatalok, karcsúak, magasak, alacsonyak, jómódúak, mert az ilyen emberek a fontosak, a többiekkel nem érdemes foglalkozni.

Elgondolkodtál már rajta, hogy mi váltotta, váltja ki nálad a rossz érzést? Talán a múltban valaki megszégyenített és onnan ered? Miért érzed ezt? Miért van az, hogy szeretteinktől, barátainktól nem várjuk el, hogy tökéletesek legyenek, őket hibájukkal együtt fogadjuk el. Akkor miért gondoljuk, hogy nekünk hibátlannak kell lennünk?

Gondolkoztál már azon, hogy mikor és miért kezdünk védekezni és magyarázkodni? Miért nehéz beismerni, hogy igen, hibáztam, másként kellett volna, vagy kellene csinálni? Pedig ez csak egy így szoktuk csinálni, rossz szokás……

Ismerős, hogy azért törted magad, hogy kiérdemeld, hogy mások feltételeinek eleget tudjál tenni, hogy elfogadjanak, netán elismerjenek? Néha mérges vagy, mondod ami a szívedet nyomja, de aztán újra és újra ismétlődnek a kellemetlenségek?

Azt tudod nagyon jól, hogy másképp is lehetne. Csak félsz és aggódsz amiatt, hogy mit szólnak majd, ha látják a lázadásodat. Pedig csak te tudsz változtatni, csakis a te kezedben van, hogy másként határozzál nap mint nap. Nem az számít, amit mások mondanak rólad. Ha tudod, hogy mindent körültekintően tettél, mégsem úgy alakultak a dolgok ahogy szeretnék, ne foglalkozz vele mit mondanak rólad, hagyj fel azzal a vágyaddal, hogy majd megmutatom ki vagyok én, és még jobban törjed magad, hogy megfelelj az elvárásoknak. Sőt inkább engedd el a megfelelési kényszert akár kinézetről, akár munkáról, bármivel kapcsolatban legyen is az. Saját magadat se hagyd ki, engedd el a saját magad iránti elvárásokat is.

Azokkal, akik megjegyzéseket tettek, elvették a jó kedvedet ne foglalkozz többé, de ne is haragudj rájuk.

Tudatosítsd magadban, hogy mi az amit elfogadhatónak tartasz és mi az, amit nem, és ehhez ragaszkodjál.

Fogadd el, hogy az általad vélt legjobbat hozod ki magadból, hogy jó az amit csinálsz és fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. A kedved meglátod egyre jobb lesz. De nem szabad abbahagyni ezt a magatartást. Ki kell tartani, hogy tartós sikereket érj el. Merj nemet mondani, ha úgy érzed az szolgálja a javadat.

A piszkálódó, kellemetlen emberekre pedig tekints úgy, hogy valami bajuk van, főként saját magukkal és másként nem tudja kimutatni, csak ha a másikat bántja, akár szóval, akár tettel.

Érdekes, hogy nekem ilyen gondolatoknál el is száll a harag érzése, a kellemes élményekre összpontosítok és valóban azok jutnak az eszembe vele kapcsolatban, vagy egy nehézség az életében, amit megosztott velem.

Az a legfontosabb, hogy elfogadd magad olyannak, amilyen vagy. Ha nem tetszik, amit látsz, készíts magadnak tervet, hogyan tudod megváltoztatni a képet magadról. Írd le egy papírlapra pontokba szedve és pontról pontra tűzzél ki célokat arról, amit meg akarsz változtatni. Ha a súlyod túl sok, írd le hány kiló szeretnél lenni, ha a nem kimondásával vannak nehézségeid, tűzd ki, hogy ezentúl gyakorolni fogod, természetesen az ésszerűség határán belül és először kis dolgokban. Ha úgy gondolod, hogy bátortalan vagy társaságban, menjél egyre többet emberek közé, akár nézz utána az illemszabályoknak is, próbálj beszélgetést kezdeményezni….. Merd felvállalni és megmutatni milyen is vagy valójában. Ha hibázol, ne tulajdoníts nagyobb jelentőséget a dolognak, mint amekkora. Jusson eszedbe, hogy bárki hibázhat, tehát te is.

Ha így teszel, meglátod, egyre magabiztosabbnak érzed majd magad. A negatív embereknek meg mutasd meg, hogy jól érzed magad anélkül is a bőrödben, hogy az ő tetszésüket elnyered. Akik kedvelnek ezután is valószínűleg kedvelni fognak, a többiekre pedig kár az idődet pazarolni. Lehetőleg kerüld el a magyarázkodást és a veszekedést.

Inkább fogadd meg, hogy minden percben, minden apróságot észre veszel, ami jó, ami megszépíti a napodat, ami hasznos lehet a számodra.

Ha még egészségesebben és jól szeretnéd érezni magad ajánlom neked a tippeket és a pozitív megerősítő kártyákat. 

Ide kattintva tudod letölteni az 5 tippet és ajándékba kapsz még 154 db pozitív megerősítéseket tartalmazó kártyát is. 

Kérlek amennyiben tetszett a bejegyzésem, a hozzászólások alatt, lájkoljad!
0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük