H. Gábor Erzsébet

Őszi aranyban

Őszi aranyban állnak a fák,

ág-boga szűri Nap sugarát,

ünnepi díszük a lombkorona,

gyűlik a földön a dús nyoszolya.

Múlik az élet, hull a levél,

friss leheletnek selyme elér,

érzi a szívem a gyenge nyarat,

dél szele, langy keze, megsimogat.

Nézem a fénylő, szűz pocsolyát,

s benne, huncut nyár mosolyát,

bomlik a kéreg a fák derekán,

duzzad a barna a gesztenyefán.

Nyugszik a Nap már, pírja parázs,

lassul a léptem – tart a varázs.

Éjszaka őrzi, a parton a fát,

ág-boga rejti a Hold sugarát.

A verset felolvastam. Nagy szeretettel ajánlom a figyelmedbe.

Kérlek továbbítsad annak, akiről úgy gondolod, hogy szívesen meghallgatná! 

Kérlek továbbá, hogy amennyiben tetszett a bejegyzés az oldal tetején, lájkoljad!

Köszönöm.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük