amit tehetek és amit nem

Koronavírus. Vezényszavak, amiket hallunk: Maradj otthon! Vegyél maszkot! Most ne menj élelmiszerboltba, mert csak a 65 éven felüliek mehetnek! Ne menj….mert le van zárva…Ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallunk immár közel három hónapja. A járvány az egész világra kiterjedt. Maszkos emberek mindenhol, a buszon, az utcákon, a boltokban. Félelmet keltő állapot. Ha pár hónapja megjósolta volna valaki, viccnek vettük volna. Sajnos sokan megbetegedtek, meghaltak. Letaglóznak a hírek az áldozatokról.

Sok ember elvesztette a munkáját. Fél a jövőtől és szenved attól a gondolattól: hogyan tovább? Kérdések merülnek fel, hogy mikor lesz már vége. A szerencsésebbek attól szenvednek, hogy mit csináljanak, hogyan múlassák az időt. Az emberi kapcsolatokat interneten, telefonon tartjuk fenn. Hiányzik a személyes kontaktus. Sajnos csak azt tudjuk tenni, hogy otthon maradunk és várjuk a fejleményeket. Tehetetlennek érezzük magunkat és bezártnak. Szőrnyű érzés a bizonytalanság és most bizony ez van. Nem tudjuk mikor lesz vége, mert bár nyitnak a strandok, az éttermek, engedmények vannak, de csak apró lépésben lehet visszatérni a normális kerékvágásba. Az újra fertőzés réme kísért. Arról szólnak a hírek, hogy további járvány fenyeget, várható még ősszel, télen – és ez további aggódásra késztet.

Unjuk már, hogy maszkot kell viselni, hogy nem élhetjük a régi életünket.

Aki mozgalmas életet élt az parkoló állásba került.  – Igaz, sokan otthon végzik a munkájukat. Talán vannak, akik örülnek ennek. Az emberek többsége társaságba vágyik, nehezen viseli a bezártságot. Sokan munkanélküliek lettek.

Ki kell találni valamit, hogy ez az időszak elviselhető legyen.

Családom még a karantén előtt a házunk felújításába kezdett, így még jól is jött nekünk a „kényszerpihenő”. Dolgoztunk, ezért nem bántuk, hogy itthon kellett maradjunk. De ahogy telt az idő egyre inkább hiányozni kezdtek a korábbi elfoglaltságok, a személyes kapcsolatok.

Több, mint negyven nap alatt négyszer voltam házon kívül. Férjem bevásárolt, nekem azt sem kellett.

Nagyon nehéz elfogadni, hogy a háziorvos távgyógyítást végez, szakorvoshoz is csak a legvégső esetben fordulhatunk. Ha bírható inkább tűrünk.

Hosszútávon ez a helyzet nagyon megerőltető, az immunrendszert legyengíti.  Ennek erősítésére van pár mód. Egyik, ha vitaminokat szedünk. Aztán fűszerek pl. fahéj, szegfűszeg, gyümölcsök, zöldségek, savanyú káposzta fogyasztása. Drága dolog? Lehet olcsóbban is, ha egy-két gyümölcsöt, esetleg almát, egy kisebb sárgarépát, egy banánt, egy narancsot, kevés vaníliacukorral, tejjel, vagy vízzel össze turmixolunk , az egész család vitaminhoz jut.

Itthon az ember hajlamos rá, hogy többet egyen, igyon. Nagyon jó megoldásnak tartom naponta ötször, hatszor étkezni. Milyen jól kitalálták az ősök, hogy levest fogyasztottak. A leves után már kevesebb is elég a második fogásból. Fontos, hogy ne mindig csak kalóriadús ételeket fogyasszunk. Kevesebb hús, mint korábban, főzelék, tésztaféle is legyen a menüben. Változatosan együnk. Táplálkozásnál nem a mennyiség, hanem a minőség és a változatosság a fő szempont.

A mozgás fontosságát nem győzik hangsúlyozni, teljesen jogosan. Otthon is lehet nyitott ablaknál sétálni, helyben futni, tornázni, jógázni… Jó pár lehetőség van.

A legfontosabb, hogy ne engedjük meg magunknak az önsajnálatot, mert az hamar eluralkodhat rajtunk, ami sem a testünknek, sem a lelkünknek nem tesz jót. Nagyon érdemes odafigyelni gondolatainkra. Lehetőleg kerüljük a negatív beszédet, de annak hallgatását is. Az ilyen gondolatoktól, beszédtől tud rajtunk eluralkodni a rosszkedv. Az időjárást is legjobb olyannak elfogadni, amilyen. Hiszen mit tudunk ellene tenni? Semmit. Mindig találhatunk valami pozitívot: – De jó, hogy esik az eső, a növényeknek nagy szüksége volt rá.; Hű, de hideg lett; legalább egy jó filmet nézek és pihenek. Ilyenkor nem bosszankodom fölöslegesen. Hallom, hogy van, aki azt mondja, hogy magamat csapom be. Inkább adjam ki a mérgemet. Nem azt mondom, hogy nem lehetünk bosszúsak, de próbáljunk találni valami pozitívot a helyzetben. Akár milyen hihetetlenül hangzik, remekül működik ez az elterelő hadművelet. Higgyük el, hogy ezzel javulni fog a helyzet, ha megoldani nem tudjuk, legalább nem hergeljük tovább magunkat. Ha nem vigyázunk, pánikba eshetünk. Ez pedig enyhén szólva is igen kellemetlen állapot. Hosszú percekbe telhet, mire újra visszanyerjük erőnket. A pánik rettentő rossz közérzetet generál, pedig szervezetünk így akar bennünket megóvni, hogy figyelmeztet: -vigyázz! Vészhelyzet! Negatív gondolatoknál felerősödik a félelem és szorongani kezdünk. A végén aztán nem vesszük észre, hogy ettől vagyunk pocsékul.

Sok-sok lehetőség van arra, hogy kikapcsolódjunk. Kössük le magunkat. Akinek kertje van, kertészkedjen. Találjunk magunknak elfoglaltságokat. Süssünk, főzzünk. Keressünk újabb recepteket és próbáljuk ki azokat. Nézzünk, olvassunk vicces dolgokat akár a tévében, vagy az interneten. Nagyon jó annak, aki szeret zenét hallgatni, énekelni. Az éneklés hihetetlenül meg tud nyugtatni. Keresztrejtvény, rajz, kézimunka, mind-mind jó elfoglaltságok.

Legyünk optimisták, beszéljünk is így. Kerüljük a csúnya beszédet.

Vigyázzunk magunkra és családunkra! Ne engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy félelem, csüggedtség uralkodjon el rajtunk. Higgyük el, hogy hamarosan vége lesz ennek az áldatlan állapotnak.

Összegezve: Fogadjuk el azt, amin nem tudunk változtatni – mert nem rajtunk múlik – és tegyünk meg mindent, ami lehetséges, hogy jól érezzük magunkat.

0 hozzászólás

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük