Az elmúlást félvállról vesszük, mert fáj, szomorúságot okoz, elrontja a közérzetünket, a kedvünket. Ezért amennyire lehet kerüljük ezt a témát. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy az élet kiszámíthatatlan, a halál nincs időponthoz kötve, bármikor, bárkihez bekopoghat.

Aztán eljön a perc, amikor nem tehetünk a halál ellen semmit……..A szeretett személyt már csak fényképen láthatjuk, hangját hangrögzítőről hallhatjuk csak ….

Édesanyám az idei nyár végét már nem élte meg, 88 évesen csendesen elhunyt.

Számomra minden egyes perc ajándék volt, amit vele tölthettem. Szeretetben, békességben éltünk, egymástól pár háznyira.

Évek óta tudtam, hogy idő kérdése és itt fog hagyni bennünket. Szenvedtem már a gondolattól is. Már régóta elvágyódott innen a Földről….A teste elfáradt, tele volt fájdalommal…. Egy ideje folyamatosan búcsúzkodott…..

Hiányzik és hiányozni fog….  Hívő vagyok. Vigasztal a tudat, hogy a halállal nem halt meg csak a teste porladt el a lelke, a szelleme, él…..és majd egyszer találkozni fogunk…..

Így is nehéz elfogadni, és fáj, hogy már nem beszélgethetünk, hogy nem láthatjuk egymást. …. ….

Az élet él és élni akar. Megy tovább a mókuskerék……..

Szinte hallom a kérdést: – Most mi van a jó kondival és a nyugalommal?

Igen. A gyásztól a kedélyem csapnivaló lett és legszívesebben a világból is kifutottam volna… Fájt tőle mindenem. Hagytam, hogy a fájdalom, hadd járja át minden porcikám….. Semmiféle pótszer nem kellett….Pár hét után még mindig hullámvasúthoz tudtam hasonlítani a hangulatomat. Egyik pillanapban még jó volt a kedvem, aztán pár perc múlva sírva fakadtam. Hirtelen beugrott a gondolataimba egy kedves esemény, tudatosult bennem, hogy már csak az emlékek maradtak. Többször is arra ébredtem fel éjszaka, hogy potyogtak a könnyeim.

A gyásznál, úgy mint sok egyéb feldolgozásánál segített nehéz helyzetekben a következő recept:

Tedd, amit tudsz,

ott ahol vagy,

azzal amid van és

a többivel ne foglalkozz. (Roosvelt)

Ezt a tanácsot követtem és követem.  Mindig éppen arra figyelek, amivel foglalkozom, amit éppen csinálok. A MOST-ra koncentrálok. Szabadidőmben a hobbijaimmal foglalkozom, emberek közé megyek, ahol kikapcsolódok. Ez a legjobb gyógyszer a gyászra.

………..Idővel a fájdalom, a veszteség érzése elviselhetőbbé válik……

Lassan már fél éve, hogy édesanyám nincs köztünk………..Hihetetlenül gyorsan telik az idő.