Kódok, jelszók, SIM-kártyák….

A számítógép használata általánossá vált. Főleg mióta a személyi jövedelembevalláshoz is az ügyfélkapus regisztráció, bejelentkezés szükséges.

De a hivatali ügyintézéshez a nyomtatványokat, az időpont kéréseket is ezen keresztül intézzük. Regisztráció, jelszó bőven van. Korábban elég volt egy notesz, amiben a honlapokhoz, programokhoz, mobilhoz tartozó jelszavak, kódok voltak. Mint tudjuk folyamatosan frissíteni kell ezeket a fontos adatokat.  A frissítések miatt új jelszavakat kell megadni, így sűrűbben előfordulhat hibázás az adatok beírásakor.

A minap két esetben is bosszúságot okozott a jelszavak, kódok beírása.

Először a weboldalamat nem tudtam használni, mivel nem volt elérhető. A lehetséges hibákon végig mentem és nem találtam javítani valót. Nem hagyott nyugodni hol lehet a bibi.  Legvégső esetben szakemberhez fordulok – gondoltam, azonban ezt a lehetőséget szerettem volna elkerülni. Szerencsére mindenféle segítség van az interneten. Fordító program igénybe vételével megtaláltam és kijavítottam a hibát. Több óra után sikerült kiderítenem, hogy az egyik levelező fiókba hibásan írtam be a jelszót, amely a weboldalamat tárolja. Erre a program letiltotta a honlapot. Bosszús és fáradt voltam mire sikerült ismét használhatóvá tennem.

Minden okkal történik, szoktam mondani. Azt jelzi, hogy figyelmesebb legyek. Ettől kezdve még körültekintőbben járok el, ha jelszó szükséges.

A jelszavakat mindig is figyelemmel kísértem. A hiba a jelszó beírásakor fordulhatott elő.

A javításkor egy jó ötlettel találkoztam. Ha olyan helyre írandó a jelszó, amit nem tudok felfedni, a jelszó beírása előtt érdemes vagy a böngészőbe, vagy egy dokumentumba beírni – ez látható – majd onnan bemásolni, ahová szükséges. Így biztosan elmarad a tévesztés. Ezzel kivédhető a hiba, elkerülhető a bosszúság. A letiltást feloldotta a tárhely üzemeltetője.  A  problémám megoldódott, a weblapom látható, szerkeszthető. Fellélegezhettem.

A másik eset az új mobilommal kapcsolatos sztori.

• A férjemtől házassági évfordulónkra ajándékba kaptam a régi készülék helyett egy szuperebb mobiltelefont.
• Nagy öröm ez nekem. …..Kezdem a beállításokkal, majd újra indítom a telefont.
• Akarom beírni a kódot, nem jó…, akkor biztosan a másik szám lesz az – gondolom és beírom az újabb számot. Ez sem jó… még 1 próbálkozásom maradt….ez sem helyes….kimerítve…..
• A telefon kéri a PUK1 kódot, oké, a SIM-kártyán van.
• Találok egy SIM-kártyát, amelyen az én telefonszámom van. Á, ez az. Beírom a számot, hibás. Háromszor próbálkozom, látom, hogy még 7 próbálkozásom maradt.
• Jó, akkor menjünk el a szolgáltatóhoz, amely a lakásunktól öt percre van.
• Adatokat egyeztetünk. Kéri a SIM-kártyát, amelyen a PUK-kód van. Hát ez nem az a kártya. Szerencsére rendes az ügyfélszolgálatos kisasszony. Feloldja a telefon zárat és felírja nekem a helyes számokat. Jelzi a telefonhoz kapott kártya fontos.
• Otthon keresek, kutatok a szokásos helyen találok is egyet. Megörülök. Nézem, a telefonszámom van rajta. Milyen jó, hogy leírta a hölgy a kódot! Megnézem, nem egyezik a kettő. Tovább keresek. Találok is egy újabb kártyát a legfrissebb szerződés mellett. Ez, az! De jó, végre megvan! Vége az izgalomnak. Megnyugszom.

Ezt követően levonom a tanulságokat.

1. A már nem használható SIM-kártyát nem szabad raktározni.
2. Az egyszerű jelszavakat is érdemes felírni. (Mint kiderült két jelszó van használatban. Az egyik a telefon feloldására, ami négyjegyű szám, a másik a képernyőzár felnyitásához négy számból áll. Persze, hogy letiltott a telefon, mivel ötjegyű jelszóra emlékeztem és azt erőltettem.
3. A bosszankodás elkerülhető lett volna, ha a régit eldobom az újhoz tartozó kódokat feljegyzem magamnak.