Azon a napon egyedül dolgoztam egy új emeletes épület tetején.

A munka végén maradt még pár tégla, amelynek súlya a későbbi mérés szerint száztíz kiló volt. Mivel nem akartam kézben lecipelni, elhatároztam, hogy az épület oldalához erősített hatodik emeleti csigán egy hordóban leengedem őket.

Lementem és a földszinten rögzítettem a kötelet, majd visszamentem a tetőre, behúztam a hordót és beleraktam a téglát. Ezután lementem, kioldoztam a kötelet és erősen megmarkoltam, hogy szép lassan leengedjem a száztíz kilónyi téglát.

Megjegyzem jómagam hatvanhárom kiló vagyok. Meglepetésemben, hogy ilyen gyorsan fölránt a súly, elfelejtettem elengedni a kötelet és gyorsan repültem fölfelé a fal mentén.

A harmadik emelet táján találkoztam az ugyanolyan sebességgel lefelé tartó hordóval. Emiatt szenvedtem koponyatörést, kulcscsonttörést és kisebb zúzódásokat. Az ütközéstől nemigen lassultam le és csak akkor álltam meg, amikor a jobb kezem ujjai két ízületnyi mélységben beszorultak a csigába. Szerencsére ekkor már visszanyertem a lélekjelenlétemet és a rendkívül erős fájdalom ellenére is képes voltam kapaszkodni a kötélbe.

Nagyjából ugyanakkor ért földet a téglákkal teli hordó és kiszakadt a feneke. Maga a hordó a téglák nélkül körülbelül huszonkét kiló, a testsúlyom, mint említettem hatvanhárom kiló. Ez magyarázza, hogy gyors ütemben megindultam lefelé a fal mentén.

A harmadik emelet magasságában találkoztam a fölfelé tartó hordóval. Emiatt mindkét bokám eltörött, több fogam kitörött, lábamon és altestemen horzsolások lettek.

Ezzel egyébként kissé jobbra fordult a helyzetem, mert a hordóval történt találkozás némiképp lelassított, ezért a téglákra zuhanva nem szenvedtem olyan súlyos sérüléseket és csak három csigolyám törött el.

A fájdalomtól nem tudtam megmozdulni sem. A téglákon feküdtem, amikor észrevettem a fejem fölött a hat emelet magasan függő hordót, megint elvesztettem az önuralmamat és a hidegvéremet és elengedtem a kötelet…..