H. Gábor Erzsébet
Őszi aranyban
Őszi aranyban állnak a fák,
ág-boga szűri Nap sugarát,
ünnepi díszük a lombkorona,
gyűlik a földön a dús nyoszolya.
Múlik az élet, hull a levél,
friss leheletnek selyme elér,
érzi a szívem a gyenge nyarat,
dél szele, langy keze, megsimogat.
Nézem a fénylő, szűz pocsolyát,
s benne, huncut nyár mosolyát,
bomlik a kéreg a fák derekán,
duzzad a barna a gesztenyefán.
Nyugszik a Nap már, pírja parázs,
lassul a léptem – tart a varázs.
Éjszaka őrzi, a parton a fát,
ág-boga rejti a Hold sugarát.
A verset felolvastam. Nagy szeretettel ajánlom a figyelmedbe.
H. Gábor Erzsébet
Őszi aranyban
Kérlek továbbítsad annak, akiről úgy gondolod, hogy szívesen meghallgatná!
Kérlek továbbá, hogy amennyiben tetszett a bejegyzés az oldal tetején, lájkoljad!
Köszönöm.
Hogy még jobb legyen a közérzeted és az egészséged :
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!