Kutyás kalandok 2
Felejthetetlen emlék
Felejthetetlen emlék
Eszembe jutott gyerekkori élményem: tejeskannával a kezemben – mert abban az időben kimért tejet is árultak – az utcasarkon lévő kisboltba tartottam, amikor a tőlünk pár háznyira lévő Papp néni kutyáját egy rokona kislánya pórázon vezette. Tőlem két háznyira voltak, amikor kitépte a pórázt a kislány kezéből és mérgesen rohant felém. Ha jól emlékszem hirtelenjében egy fára szerettem volna felmászni, ami az utcán volt. A kutya elkapta a hátsómat és jó nagyot harapott bele. Nagy riadalom támadt. Én bömböltem. A szomszéd néni hazavitt. Apám és anyám éppen akkor a konyhát nagyobbította az éléskamra elbontásával. Rettenetesen bosszúsak lettek.
-Be van oltva veszettség ellen a kutya? – kérdezték. – Természetesen- válaszolta a szomszéd néni. Elég jól vérezhetett a harapás okozta seb, mert úgy látták ez orvosi eset. Végül a szomszéd néni vitt el a kórházba, ahol jó adag tetanusz injekciót nyomtak a hátsómba. Emlékszem, tíz év körül lehettem és március 15-dike volt. Aznap nem mentünk iskolába. Másnap, az iskolapadban csak féloldalasan tudtam ülni. Ki is nevettek páran az osztálytársaim közül, akiknek elmeséltem a sztorimat. Egyébként ennek az eseménynek a hatását érzem egész testemben mai napig is, ha nagy kutyával kerülök szembe.
Amennyiben tetszett a bejegyzésem, a hozzászólások alatt tudod lájkolni.
Thanks a lot for the article post. Really thank you! Great. Bethany Amory Magdalena
I really like and appreciate your blog post. Really thank you! Really Cool. Pearl Kaine Kowal
Thank you for your kind post, Pearl Kaine Kowal. Hi, Teresa
If you are in charge with picking out the uniforms, choose colors that really stand out. Storm Lynn Sherburne
Thanks, Lynn Sherburne for the advice, I’ll pay attention to it. Regards Terez