Kutyás kalandok 3.
Irány a kutyaiskola
Irány a kutyaiskola
Ebünkkel sétára nem igen szánom magam, mert félek, hogy az utcán valamelyik nagy kutya esetleg közelebbről is meg akar ismerkedni velünk.
Egyszer, mégis vettem a bátorságot és elhatároztam, hogy kutyusunkat, Dasyt elviszem a kutyaiskolába. Ezt azóta sem ismételtem meg. Hogy miért? Mesélem.
Dasy nagyon barátságos. Németjuhász és egy kisebb testű kutyus keveréke. Az oltási könyvébe azt írták a fajtája rovatba, hogy mix. Közepes testalkatú, jó kiállású, masszív, izmos.
A kiképzésnél a mellettünk álló „nagy kutya” ránk vicsorgott és támadóan viselkedett. Természetesen gazdija magához parancsolta, de ez megtette nálam a hatást. Arról nem is beszélve, hogy óriási ebbel párosítottak össze bennünket.
– Aki nem volt még kutyasuliban talán nem tudja, hogy két sorban, egymással szemben felsorakoznak a gazdik a kutyáikkal, úgy, hogy a szemben lévőkkel párban legyenek. Amikor szép párhuzamos a két sor különböző feladatokra szólít a kutyakiképző.
– A kutyusokat ültessétek a bal lábatok mellé, majd a szemben lévő gazdit és annak kutyáját kerüljétek meg, aztán menjetek vissza a kiinduló helyre. – szólt éppen akkor a parancs.
Addig nem volt hiba, amíg egy kedves, békés mini kutyával hozott össze a sors. Bár mások megesküdnek, hogy azok veszélyesebbek, mint a testes, nagy állatok.
Nekünk akkora kutya lett a párunk, mint egy kisebb borjú. Hű gondoltam magamban. Ennek fele se tréfa! Csak simán megússzuk!
Szóval kértem a kutyakiképző hölgyet, hogy egy kisebb kutyapartnerrel osszon be. Döbbenten nézett rám. – Csak nem fél! El ne szaladjon, sikítson vagy ehhez hasonló! – mordult felém. Csöndben, félénken vártam, hogy csináljon már valamit. Szólt egy közepes termetű kutyus gazdájának, egy fiatal srácnak, hogy cseréljen helyet a nagy kutyás gazdival. A gyakorlatokat így becsülettel végig csináltuk.
Dasy kutyám bátran viselkedett. Én alig vártam, hogy szünet legyen és végre elhagyjuk a nekem kellemetlen terepet, ezt a számomra tanulságos kalandot.
Hazafelé menet is végig izgultam az utat, mivel az utcabeli kutyák nagy ugatással, ugrándozással jelezték, hogy érdeklődnek irántunk. Na, a kutyasuliba és az utcára sem megyek többet, határoztam el magamban. Inkább otthon tanítom ezt a kiváló ebet, hogy jól nevelt kutya legyen, ne húzzon. Ha mégis rászánjuk magunkat a sétára, én biztos nem fogom kezdeményezni.
Amennyiben tetszett a bejegyzésem, a hozzászólások alatt tudod lájkolni.
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!